Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunkanak mondogatunk elalvás elõtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyõzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy õ boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy õ változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat hogy képesek vagyunk együtt élni a bûneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk õ nelküle élni. Igen minden este elalvás elõtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve , hogy mire jõ a reggel minden valóra válik.