" Ha valami miatt bántva érzed oly nemes lelked, Vagy hatalmába kerít a fura bánat érzete, Gondolj nagyon rám sokszor, s azonnal, ám gondolj azért, Hogy a felém küldött gondolat, Téged majd felvidít. Kedves leveled érkezését mindig várom, s lesem, Ha idõd engedi, légy szíves ne kínozz, - írj nekem! Mindegy, hogy mit írogatsz, írjál bármit is, - Életem! Nekem elég, - tudjam jól vagy, és számomra létezel."