"Süvít az õszi szél, beletúr gyér hajamba, Átfújja elgyötört testemet, - korbácsolja. Fázom, összevonom kabátom a testemen, Fölnézek az Égre, fellegek versengenek. Ültembõl felállok, tovább megyek, - merengek, Arcomba bogarak, szikrázó homokszemek. Testemnek ütköznek, ám kínt okozva fájón, Hulló satnya falevelek, tört gallyszilánkok. Fájdalmat érzek, piszkál a nem kért egyebek, Üzenetet nem hoznak, - sárga falevelek. Nekem nem, de másoknak sem, vagy tévedek? Eljött, itt van az õsz, akit nem kért senki sem."