"MĂĄr rĂ©gen lĂĄttalak SzĂŒlĂ”földem,
Emlékeimben is veled ébredek.
ElÔttem lebeg romantikus képed,
TermÔföldet tartó kecses lényed.
ReĂĄd gondolok, rĂłlad ĂĄlmodom,
Kósza emlékeimben kutatok.
Ălmok, illĂșziĂłk jönnek lĂ©tre,
Ărt hoznak vĂĄgyakozĂł lelkemre.
Téged låtlak mindig magam elÔtt,
VarĂĄzslatos szĂnekbe öltözĂ”t.
Ărzem simogatĂłn lĂĄgy sĂłhajod,
Nem felejtem mĂĄmorĂtĂł csĂłkod."
|