"Gyermekem szendereg ágyában csendesen,
Ajkán az édes álom méze csurran szertelen.
Orcájára hamvas mosoly ad apró dombocskát.
Imigyen alussza gyermekem álmát.
Ó, mily édes, mily tündér e gyermek,
Tudom, hisz' "mondják" idegen szemek.
Ha Ă©bredezik, nem sĂr, vidáman nevet,
Gõgicsélve emel ajkamhoz pöttömnyi kezet."
|