Kedves emberek! Tudjátok e, hol laktok? Persze! Ám, azért mondhatom! - Õsi történelmünk közepén, ott is a legbelül. Közepének a közepén. Szavamra, ez óriási! Történelmi kincs, a legnagyobb kincs. Ápolni, és csak kutatni kell. Tûzön-vízen keresztül múltunkat kezelni, hirdetni. Legyen még híresebb szülõhelyünk: TISZADADA Hiszen rá, - érdemes! Fogjatok össze, kutassátok föl környezeteteket, seperjétek le a múltat takaró port. Lebbentsétek fel a fátylat, hogy a jelen bölcsebb legyen. Van arra érdemes ember, aki látni fogja, hogy kezedben kacat, vagy kincs remeg. Ne feledd, aki a múltat feledi, és nem becsüli, nem érdemli a jelent, és a jövõt megérnie bizonytalan lehet. Nem élek itt, - nem éltem e helyen, de elõfordulásom alkalmával alkalmával fölkerestem azokat a területeket, amelyek súgtak nekem. Csak odafigyelni kell, - érteni lehet. Bejártam az õsi Sírkertet, az õsi Templomkertet, a zöldellõ, csalogató környezõ sík mezõt, a zúgó-búgó magas fáktól sûrûn lakott erdõt. Végül a szelídnek mutatkozó, halkan, csobogón suhanó "Szõke Tiszát" látogattam meg. Átszellemültem. Érezhetõen. Boldog voltam, büszkeség érzete töltött el. Mily szép, mily csodás, mennyi mindent súgott nekem ez a táj. A múltja, a jelene - tudom nagyszerû lesz, - a jövõje! Miénk ez a csodálatosan gyönyörû táj, amely a mi Szülõhazánk!