Széplelkû édes Szöszikém mondd, hiányod miatt kell-e szenvednem.
Szomorú leszek, köröttem minden kihalt, üressé lesz életem.
Te drága, ám ez kérdés ugye nem lehet, - hiszed? - nekem remélem.
Növesztenék szárnyakat esõben és szélben kedves kicsi szépem.
Hozzád, de szĂvesen repĂĽlnĂ©k Ăł, hogy csĂłkolnálak lázas hĂ©vvel
Ölelõ karjaid bilincsében, szép szemeid tekintetével.
Édes csĂłkot ĂgĂ©rnek ajkaid, ajkamra Ăzesen tapadnak.
Ó, mennyire várok, a pillanatra vágyom, magamhoz vonjalak.
KĂvánom szĂ©p karcsĂş testedet, Ă©s hallgatni boldog pihegĂ©sed,
SzĂved dobbanását Ă©lvezni a trillázĂł kedves csicsergĂ©sed.
Ej, de jĂł is lenne, vagy te velem, s Ă©n, nagyon boldogan teveled.
Ă–römmel szĂvĂĽnkben, boldogságunk legyen e világban vĂ©gtelen.
Látni vélem Édes azt, örömöd határtalan, oly nagyon szerény,
Lelkünkben tavasz ölelkezik a nyárral, és benned a jó erény.
Hálás vagyok vĂ©gtelen, nem cserĂ©lnĂ©k senkivel bájos a szĂved,
Légy Te az enyém, imádattal hûen, akarlak szeretni téged.
|