"Már régen láttalak Szülõföldem,
Emlékeimben is veled ébredek.
Elõttem lebeg romantikus képed,
Termõföldet tartó kecses lényed.
Reád gondolok, rólad álmodom,
Kósza emlékeimben kutatok.
Álmok, illúziók jönnek létre,
Írt hoznak vágyakozó lelkemre.
Téged látlak mindig magam elõtt,
Varázslatos színekbe öltözõt.
Érzem simogatón lágy sóhajod,
Nem felejtem mámorító csókod."
|
