|
|
| |
Vezessen a sors boldog útakon, Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
|
|
|
|
| |
Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák.
|
|
|
|
| |
Mindenki álmodik egyszer valamit:
Kicsit, nagyot, csodát, s gyakran valakit;
Múltat, jelent, jövõt, mi volt és mi lesz,
drága álma nem fogható semmihez.
|
|
|
|
| |
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellû örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
|
|
|
|
| |
Önmagunk megismerése
a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás.
|
|
|
|
| |
Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,
ez volt a múlt, emez a vad jelen. - ...
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.
|
|
|
|
| |
Lassan járj, tovább érsz!
|
|
|
|
|
|
|
