|
|
|
|
Az ember olyan lény, akinek többnyire azért nem tiszták a kezei, mert folyton mosná õket. De a természetben van annyi tisztesség, hogy inkább elapadnak a vizek, csakhogy mi, Pilátusok, ne moshassuk a kezünket.
|
|
|
|
|
|
Hányszor mondjuk el nagy tettekrõl vagy éppen gaztettekrõl, hogy sohase gondoltuk volna róla, vagyis arról, aki elkövette. Hát magunkról?
|
|
|
|
|
|
Vannak akik olyan napra készen és rugalmasan felejtenek, hogy nem lehet elõre látni, a múltjukat sem.
|
|
|
|
|
|
Az ember akkor felnõtt, ha már nem kér kegyelmet.
|
|
|
|
|
|
Vannak élveteg mizantrópok, akiknek felcsillan a szemük egy jólfejlett alávalóság láttán. Vajon néha legalább önmagukban is kedvüket lelik?
|
|
|
|
|
|
A gyávaságot nem szeretem, de értem. A szervilizmust, vagyis a preventív gyávaságot, azt már megérteni sem vagyok hajlandó.
|
|
|
|
|
|
Csak arról szoknánk le, hogy "a szép jövõrõl" akármit is mondjunk! Hiszen rettenetes dolgokra képesek érte az emberek.
|
|
|
|
|
|
Az még nem a legrosszabb, hogy az ember rivalizáló lény. De még a sorscsapásokban is? Csak nézz meg egyszer, hogyan méregetik egymást, a sírokat ápoló özvegyek!
|
|
|
|
|
|
Hogy mi az igazság, az nagyon fontos. De hogy kinek van igaza, az csaknem érdektelen. Mégis e körül folyik a vér.
|
|
|
|
|
|
Eredendõ bûn volt ez is: összekötni az igazságot és a vért.
|
|
|
|
|
|
|
