|
|
| |
De hová juték? hisz örömünnep van ma... Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen: Nevem ünnepét én - zárkozván magamba - Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!
|
|
|
|
| |
Azért találták fel, - emeljünk kalapot! - Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot: Máskép a szeretet közülünk kihalna; Máskép a halandó, nem lévén alkalma, Sohasem óhajtná embertársa javát, - És akkor az élet nem érne egy kovát.
|
|
|
|
| |
Ugy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta.
|
|
|
|
| |
Neved örömnapja imé hozzánk juta, Sõt ha nem csalódom, már tovább is futa, Mégis az én Múzsám néma volt és buta, Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta. Ne legyen ez, kérlek, teneked megbántás, Hogy ebédutánra lett készen a rántás.
|
|
|
|
| |
Névnap: Mária neve zengi át a tengert, kit az Isten eleve anyja gyanánt szentelt. Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név.
|
|
|
|
|
|
|
