|
|
| |
Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivõi Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak.
|
|
|
|
| |
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplõ ruhákat gondosan õrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
|
|
|
|
| |
Végig a városon nem csilingel a szán, mint gyerekkoromba. Nem gõzölög a hó fázó lovak hátán. A kocsit gép vonja. Angyalok elszálló csengõje se csenget a fehér utcákon. Jézuska pénzért jõ, s karácsonyfát rendez gazdagok házában.
|
|
|
|
| |
Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.
|
|
|
|
| |
Békés, derûs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derû?
|
|
|
|
| |
Karácsony csenget a szörnyû télben Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóversében s koldus kezeket reszketni, ujjaikon kékül gyûrûk nyoma, s torkomat folytja az ünnepek kalácsa.
|
|
|
|
| |
Ezüst esõben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sûrû; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörög, gõzöl a tejsûrû. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezõket karcolja éles, kék jégkörmivel.
|
|
|
|
| |
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden várak s kastélyok fölött.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!
Ó, emberek, gondoljatok ma rá!
|
|
|
|
| |
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
|
|
|
|
| |
"A Karácsony - a szerelem elõtt, közben és utána, - a legmagasztosabb érzéseket felszabadító szeretetünnep."
|
|
|
|
|
|
|
