|
|
| |
"Az anyákban beépített aggodalom-generátor mûködik - és hiányzik róla a kikapcsológomb."
|
|
|
|
| |
"Édes, kedves nagymamácska anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak/apukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, vegyek csokrot mind a két kezembe. egyik csokrot neked szedtem odakint a réten, te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem és hogy az én jó anyámat/ apámat felnevelted nékem!"
|
|
|
|
| |
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tûrte volna õ azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal õrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, õrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedõnek.
|
|
|
|
| |
Kicsi az én szívem, kicsike darabka,
Édesanyáméból úgy van kiszakítva.
Azért siet oda, azért szeret ottan
Ahol ez a két szív újból összedobban.
Fejem Édesanyám ölébe lehajtom,
Forró imádságom az égbe sóhajtom:
Akit két karommal átölelek itten,
Azt az édesanyát áldjameg az Isten!
|
|
|
|
| |
"Szép kivirult hajnalkák,
köszöntsétek jó anyát!"
|
|
|
|
| |
Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
|
|
|
|
| |
Édesanyám drága,
mit adjak ma néked,
mivelmutassam meg,
hogy szeretlek Téged?
Semmim sincsen, csak szeretõ szívem,
Te vagy a mindenem!
Amíg élek, el nem hagy az én szeretetem.
|
|
|
|
|
|
|
