|
|
| |
A szomorkodás, a tétlenség egyik fajtája.
|
|
|
|
| |
Az sem igaz, hogy a nagy fájdalmak elviselhetetlenek... Amit nem lehet elbírni, azok a kis fájdalmak, nem is fájdalmak, külön nem is érezni, csak együtt az egészet.
|
|
|
|
| |
A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és hiúság mocsarába.
|
|
|
|
| |
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Õ nem szól hozzám, és én se szólók néki.
-Mért kell a csüggedtnek búsan-mégis élni?
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
hallgatok mellette, bár tudom, a lelke;
a lelke-szerelme csupán értem ég,
s azt is tudom, hogy meg fog siratni még.
|
|
|
|
| |
Sok mindent éreztem. Sokszor fáztam. Már nem tudok fázni, nem tudok érezni. Sokat sírtam, ma már sírni sem tudok.
|
|
|
|
| |
Ki a a Duna vizét issza, vágyik annak szíve vissza...
|
|
|
|
| |
Nos bizonyosan nem szaladgálnék körbe-körbe a hajamat tépve, s nem kiabálnék a földön fetrengve bánatomban.
|
|
|
|
|
|
|
