"Felejthetetlen idõk, - gyermekévek
Merre vagytok, tõlem hová tüntetek.
Ti maradandóan élmény dús napok,
A nem ködösíthetõ pillanatok.
Tovarepültetek már, - tudom - sajnos,
Utol érni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, szavam halljátok,
Hogy véletek majd vigasztalódhatok."
|