"Gyermekem szendereg ágyában csendesen,
Ajkán az édes álom méze csurran szertelen.
Orcájára hamvas mosoly ad apró dombocskát.
Imigyen alussza gyermekem álmát.
Ó, mily édes, mily tündér e gyermek,
Tudom, hisz' "mondják" idegen szemek.
Ha ébredezik, nem sír, vidáman nevet,
Gõgicsélve emel ajkamhoz pöttömnyi kezet."
|
