Széplelkû édes Szöszikém mondd, hiånyod miatt kell-e szenvednem.
SzomorĂș leszek, köröttem minden kihalt, ĂŒressĂ© lesz Ă©letem.
Te dråga, åm ez kérdés ugye nem lehet, - hiszed? - nekem remélem.
Növesztenék szårnyakat esÔben és szélben kedves kicsi szépem.
HozzĂĄd, de szĂvesen repĂŒlnĂ©k Ăł, hogy csĂłkolnĂĄlak lĂĄzas hĂ©vvel
ĂlelĂ” karjaid bilincsĂ©ben, szĂ©p szemeid tekintetĂ©vel.
Ădes csĂłkot ĂgĂ©rnek ajkaid, ajkamra Ăzesen tapadnak.
Ă, mennyire vĂĄrok, a pillanatra vĂĄgyom, magamhoz vonjalak.
KĂvĂĄnom szĂ©p karcsĂș testedet, Ă©s hallgatni boldog pihegĂ©sed,
SzĂved dobbanĂĄsĂĄt Ă©lvezni a trillĂĄzĂł kedves csicsergĂ©sed.
Ej, de jĂł is lenne, vagy te velem, s Ă©n, nagyon boldogan teveled.
Ărömmel szĂvĂŒnkben, boldogsĂĄgunk legyen e vilĂĄgban vĂ©gtelen.
LĂĄtni vĂ©lem Ădes azt, örömöd hatĂĄrtalan, oly nagyon szerĂ©ny,
LelkĂŒnkben tavasz ölelkezik a nyĂĄrral, Ă©s benned a jĂł erĂ©ny.
HĂĄlĂĄs vagyok vĂ©gtelen, nem cserĂ©lnĂ©k senkivel bĂĄjos a szĂved,
Légy Te az enyém, imådattal hûen, akarlak szeretni téged.
|