|
|
| |
Egy nõ még akkor is emlékszik az elsõ csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
|
|
|
|
| |
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. Csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged!
|
|
|
|
| |
Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mond, hogy szeretsz!
|
|
|
|
| |
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset! Egy forró csók, mely tüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!
|
|
|
|
| |
"Egy csók mindig erényes; egy szó, mely a csókról beszél, mindig szemérmetlen."
|
|
|
|
| |
"Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden édes csókod a számon felejtett. Már csak akkor tenne igazán szépet, ha mindörökké nekem adna Téged!"
|
|
|
|
| |
"Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fûztelek, arcom tûzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged."
|
|
|
|
| |
"Mindnyájan halandók vagyunk az elsõ csókig, s a második pohár borig."
|
|
|
|
| |
A csók, kopogtatás a gyönyör kapuján.
|
|
|
|
| |
A nõ, ha csókol, nem tudhatod, hogy gondolata hol csatangol.
|
|
|
|
|
|
|
