|
|
| |
A három tányér bableves
(Postások õsi gúnydala)
Járatba mentem éhesen,
A gyomrom korgott ércesen,
Az Árpád utcán betérve,
Háznál jót fõztek ebédre.
(Kórusba)
No, komám mi volt a fõzés?
Jó füstölt hússal bablövés.
Én kimentem az utcára,
Õk ordítoztak utánam, -
Postácska úr, elégséges
A füstölt húsos bableves.
Én lesütöttem a szemem,
Forró bizony az én fejem,
Hát most mit mondjak, ütöttem!
Keverek neked nyaklevest.
(Kórusba)
Nyugalom komám ne nevess
Volt, három tányér bableves.
Budapest, 1965. június 15.
|
|
|
|
| |
"Erõs karomban érezzem termeted,
Tested rózsás hajlatát szerelemmel.
Tündérszép lelkeddel engem takarnál,
Forró csókkal, öleléssel halmoznál.
Uralnám alakod, mely karcsún kecses,
Vágyamnak szárnyai suhanva repess.
Ha jönnék, ha te hívnál, rögtön szeress,
Nagyon ezen leszek, hogy boldog lehess.
Karolnál engem kezeddel kezemben,
Mohón, gyötrõ vágyaim bilincsében.
Lenni akarok lelked közelében,
Lenni rabod sorsunknak tengerében."
|
|
|
|
| |
"Két karom között zokogj vállamon,
Súgd fülembe nyomasztó bánatod.
Szomorú arcod nézem kedvesem,
Ajkadat csókjaimmal enyhítem...."
|
|
|
|
| |
"Rózsás szerelem harmatos bemenet, áhít kéjjel vágyakozva
Forrón ölel, lüktetve szorongat férfias nyilamat fogadva."
|
|
|
|
| |
"Kedves, az ölembe emellek, elringatlak szépen,
Mint a hitet a reményt, a vágyat az életemben."
|
|
|
|
| |
"Illatos piros rózsát helyezek formás kebleidre,
Ajkaidon forró csókjaimmal magamhoz ölellek.
Igazán õszinte szerelmemmel egyre dédelgetlek,
Boldogságot, egészséget, - éltessen Isten örökre!"
|
|
|
|
|
|
|
