|
|
| |
"Amikor Téged minden bánt - nekem ez annyira fáj,
Csókjaimmal törlöm patakzó könnyed - ne sírjál!
Kedvesem kérlek, nyugodj meg már - nekem is rossz lehet.
Mondd el mi lelt, hiszen Te vagy az életem, végzetem."
|
|
|
|
| |
"Víg percek a szépreményû hited, boldog életed,
Biztatóra fordít mindent egy új, szabad érzelem.
Bízzál bennem és magadban hidd el, lesz majd jobb minden,
Téged kérlek, tudjál remélni, tudj hinni - Istenben!"
|
|
|
|
| |
"Meghittség árasztotta el testemet, lelkemet,
Szívemet markolta az izgalom a rettenet.
Milyen hírt hallok tõled, tartalmát nem ismertem,
Amit szép kezed alkotott, megnyíltak elõttem."
|
|
|
|
| |
"Álmok, kétségek, bennem vad viharokként dúlnak,
Mint a magyarázat nélküli széles fogalmak.
„Ez tenéked reménytelen, állj csak félre, ne tedd!”
Igen, - vetõdött fel bennem a fájó „gondolom”.
„Amit hajszolsz - ifjúi vágy, - nem a te hajnalod!"
|
|
|
|
| |
"Vigasztalódott szentem, fájdalomtól sérült lelkem.
Mama, olyan jól esett drága gondviselõ kezed,
Elszállt tõlem a rám telepedõ kínzó gyötrelem
Féltõ gondosságod semmissé tette kétségemet.
Jó Anyám szívemben, lelkemben Te, - ÖRÖK vagy nekem!"
|
|
|
|
| |
"Szeress engem jóságos szíveddel,
Szeress tiszta, szépséges lelkeddel.
Simogass áldást hozó kezeddel,
Szédíts csak el, forró szerelmeddel.
Ölelj mindig kéjt súgó daloddal,
A hûséges játszi két karoddal,
Melyekkel magadhoz ölelsz engem.
Soha ne hagyj el, meg ne tedd velem.
Mindörökre szíved rabja legyek,
Leköt csengõ zenéje lelkednek.
Hevesen ölelj, szoríts magadhoz,
Szép, tartalmas életre hagyatkozz.
Rabja legyek örökre szívednek,
Ne taszíts el magadtól sohasem.
Vágyom érezni karcsú testedet,
Ugye? Gyermekünk Benned fogan meg."
|
|
|
|
| |
"Elmúlt hát szép szerelmünk nyomtalan, mint a reggeli harmat.
Nem tapad szomjas számra piros ajkad, testünk nem simulhat.
Nem cuppannak ajkunkon lázas csókjaink többé sohasem.
Legyen boldog lelked-szíved, Isten veled örökre, - nélkülem."
|
|
|
|
| |
"Szerelmed csapong, mint madárdal a zord, mostoha viharban,
Mikor szívemet elcsábítottad, nem gondoltad komolyan.
Kérted, - ígértem, megtartottam, - hogy én, nem hagylak soha el.
És te, a sarokba vetsz, mint gyermek a megunt játékszert."
|
|
|
|
| |
"Nyargal bennem az önmagam emészteni vágyó gondolat,
A maró, kínzó furcsa képzelet - a pusztító fondorlat.
Gondolj bele, mit ért eddig minden, játszottál a szívemmel.
Beleremegek, már nem a kéjbe, a megsemmisülésbe."
|
|
|
|
| |
"Nini, turbékol szerte már a vad, szürke-gerle,
Rigófütty szól az álmából ébredezõ kertbe.
Szeretni vágynak az emberek, a szívek lelkek,
Bimbózgatni fog az új, lelkes izzó szerelem."
|
|
|
|
|
|
|
