|
|
| |
Az önhittség velünk született és eredendõ nyavalyánk.
|
|
|
|
| |
A meggyõzõdésünknek tartozunk azzal, hogy higgadtan védjük.
|
|
|
|
| |
Tehát önmagamnak minden közösségen kívül semmi sem vagyok, ami számít, egyedül kevés vagyok magamnak.
|
|
|
|
| |
Az önuralom legjobb leckéjét mindig attól a szemlélõtöl kapjuk, akitõl a legkevesebb rokonszenvet és elnézést várhatjuk.
|
|
|
|
| |
Hogy mennyire nem ismerjük önnönmagunkat, azt akkor mérherjük fel, amikor újra elolvassuk, amit írtunk.
|
|
|
|
| |
Sohasem vagyunk annyira önelégültek, hogy egészen kiszolgáltassuk magunkat.
|
|
|
|
| |
Ostoba önámítás azt képzelni, hogy másokat meggyõzünk arról amit magunk sem hiszünk.
|
|
|
|
| |
Az a szó, amelyet a nyelv minden szava között a legnehezebb illõ módon kiejteni és elhelyezni: én.
|
|
|
|
| |
Aki sokat kíván önmagától, de keveset másoktól, az távoltartja magától az elégedetlenséget.
|
|
|
|
| |
Ne légy magaddal elégedetlen, mert az kishitûség, de öntelt sem, mert az ostobaság.
|
|
|
|
|
|
|
