|
|
|
|
Szeress, - hogy szeressenek!
|
|
|
|
|
|
Egy jó barát, többet ér, mint egy rossz sors!
|
|
|
|
|
|
A meghitt barátság többet ér, mint egy boldogtalan szerelem!
|
|
|
|
|
|
Élj úgy, - amit teszel, ne kelljen megbánnod sohasem!
|
|
|
|
|
|
Kétféle ember van, - Igaz, és a Hazug - az utóbbi önmagát is meghazudtolja!
|
|
|
|
|
|
Bódultan, kábán hagy elmém, ez hát a szerelem!
Ó, milyen drága vagy hozzám, és izgató nagyon,
Bomlasztod az eszemet, amely alkonyba vagyon.
Ölelj szorosan magadhoz, csókolj meg kedvesen.
|
|
|
|
|
|
Néztelek, suhantál felém csinosan, és lengén.
Kavargott, úszott csábos illatod, zsengén ölelt
Engem, s kávédnak zamatillata Tégedet,
Jó szívvel hoztad, ahogyan azt kedvelni szoktam.
|
|
|
|
|
|
Itt van a tél, átadta langyos helyét a sok színû õsz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkõzött.
Lehullatták sárgult levelüket bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.
|
|
|
|
|
|
A Nõk felelõssége, hogy a fiúkból igazán férfias Férfivá legyenek!
|
|
|
|
|
|
A buta ember is csúcsra juthat, ha feljut a domb tetejére.
|
|
|
|
|
|
|
