|
|
|
|
Elég ember veti meg a földi javakat, de kevesen tudják kiadni kezükbõl.
|
|
|
|
|
|
Ha hibátlanok volnánk, nem telnék annyi gyönyörûségünk abban, hogy a mások hibáit észrevegyük.
|
|
|
|
|
|
Inkább gõgbõl, mint jóságból teszünk szemrehányást azoknak, akik hibákat követnek el; nem annyira javító szándékkal dorgáljuk õket, mint annak bizonyításárá, hogy bennünk nincsenek meg ezek a hibák.
|
|
|
|
|
|
Mindent csak magunkra vonatkoztatva tudunk szeretni.
|
|
|
|
|
|
Rendesen csak azért dicsérünk, hogy bennünket dicsérjenek.
|
|
|
|
|
|
Ígéreteinket reményeink, magatartásunkat félelmeink sugallják.
|
|
|
|
|
|
Ha ellenállunk szenvedélyeinknek, az inkább gyengeségünknek, semmint erõnknek tulajdonítható.
|
|
|
|
|
|
Könnyebben elfelejtjük hibáinkat; ha mi magunk tudunk, csak róluk.
|
|
|
|
|
|
Csaknem mindig unatkozunk azokkal, akikkel nem volna szabad unatkoznunk.
|
|
|
|
|
|
Halandók módjára félünk mindentõl, de úgy vágyódunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.
|
|
|
|
|
|
|
