|
|
|
|
"Kopog az esõ az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még."
|
|
|
|
|
|
"Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, egy perc 60 másodperc. Azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság..."
|
|
|
|
|
|
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. Csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged!
|
|
|
|
|
|
Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mond, hogy szeretsz!
|
|
|
|
|
|
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset! Egy forró csók, mely tüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!
|
|
|
|
|
|
"Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden édes csókod a számon felejtett. Már csak akkor tenne igazán szépet, ha mindörökké nekem adna Téged!"
|
|
|
|
|
|
"Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fûztelek, arcom tûzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged."
|
|
|
|
|
|
"Mindnyájan halandók vagyunk az elsõ csókig, s a második pohár borig."
|
|
|
|
|
|
Mikor szívünk elõször összedobbant,
Mikor szemed rám nézve lángra lobbant,
Mikor az elsõ csókod az ajkamra égett,
Már akkor tudtam hogy meghalnék érted!
Szeretlek édesem szeretlek téged,
És szeretni foglak amíg csak élek,
Testem reszket mikor rád gondolok,
Szívem megdobban, hidd el nekem én szeretlek a legjobban!
|
|
|
|
|
|
Azt mondják, hogy veled megfogtam az isten lábát; szerintem a mennyországba kerültem!
|
|
|
|
|
|
|
