|
|
|
|
Kedves emberek!
Tudjátok e, hol laktok? Persze! Ám, azért mondhatom! - Õsi történelmünk közepén, ott is a legbelül. Közepének a közepén. Szavamra, ez óriási! Történelmi kincs, a legnagyobb kincs. Ápolni, és csak kutatni kell. Tûzön-vízen keresztül múltunkat kezelni, hirdetni. Legyen még híresebb szülõhelyünk: TISZADADA
Hiszen rá, - érdemes! Fogjatok össze, kutassátok föl környezeteteket, seperjétek le a múltat takaró port. Lebbentsétek fel a fátylat, hogy a jelen bölcsebb legyen. Van arra érdemes ember, aki látni fogja, hogy kezedben kacat, vagy kincs remeg. Ne feledd, aki a múltat feledi, és nem becsüli, nem érdemli a jelent, és a jövõt megérnie bizonytalan lehet. Nem élek itt, - nem éltem e helyen, de elõfordulásom alkalmával alkalmával fölkerestem azokat a területeket, amelyek súgtak nekem. Csak odafigyelni kell, - érteni lehet. Bejártam az õsi Sírkertet, az õsi Templomkertet, a zöldellõ, csalogató környezõ sík mezõt, a zúgó-búgó magas fáktól sûrûn lakott erdõt. Végül a szelídnek mutatkozó, halkan, csobogón suhanó "Szõke Tiszát" látogattam meg. Átszellemültem. Érezhetõen. Boldog voltam, büszkeség érzete töltött el. Mily szép, mily csodás, mennyi mindent súgott nekem ez a táj. A múltja, a jelene - tudom nagyszerû lesz, - a jövõje! Miénk ez a csodálatosan gyönyörû táj, amely a mi Szülõhazánk!
|
|
|
|
|
|
ÉLET, ez olyan "nyersanyag", amelyet kidolgozni, formálni kell!
Legyen benne; Szeretet, Hit, Béke!
Így az életed minden pillanata örömmel tölt majd el!
|
|
|
|
|
|
"Megszólal az égi szerenád,
Angyalok játszanak a hárfán.
Szívünkben Szeretet, - Béke!
Dicsõség magasságban, - Istennek!"
|
|
|
|
|
|
"Hull a pelyhes hó, szürke még az Ég,
Csend van mindenütt, a Táj is alélt.
Szívünk úgy örül, és lelkünk remél,
Úr-Jézus születése éjjelén."
|
|
|
|
|
|
"Szeresd, tiszteld az ünnepet, hogy szívedbe költözhessen a fennkölt szeretet érzete!"
|
|
|
|
|
|
"Mama Köszönöm Neked, mert életet adtál nekem.
Köszönöm, mert felneveltél, hogy ember lett belõlem.
Köszönöm azt is, mert mindig óvtál a nyárban, télben,
Féltõ gonddal vigyáztál, hogy engem baj ne érjen."
Itt vagyok magamban, Tõled távoli messzeségben.
Ámde közelséged, aggodalmad-figyelmed érzem.
Hálát adok Istennek, mert nekem Te, - mindig vagy!
Szeretõ szívedet érzem, és anyai oltalmad"
|
|
|
|
|
|
Aki éjjel legény, nappal lepény!
|
|
|
|
|
|
Kicsi a bors, de bizony nagyon erõs!
|
|
|
|
|
|
A szépség nem érdem, hanem múló állapot!
|
|
|
|
|
|
Csak annyit várj el, mint amennyit te is adni tudsz!
|
|
|
|
|
|
|
