A múlt és jelen között hasadék tátong, ami ingatag és bármikor elnyelhet. Kötéltánc a szakadék szélén, melyen te vagy a táncos, minden lépésed egy mérföldkõ, hol egyet elõre hol egyet hátra lépsz, de mész és csak mész elõre és egy pillanatra megtorpansz, megállsz, gondolkozol, visszatekintesz, néha hátra lépsz. És egyszer elérsz a kötél túlsó oldalára. Kalandos utad volt, ez az élet Visszaemlékezünk, a múltba elõre nézünk a jövõbe. Mi táplálja énünket? Mi visz elõre a múlt vagy a jövõ? Az emlék, vagy a megálmodott jövõ? Mindkettõ, hisz így teljes az élet.
|
|
