|
|
| |
"Süvít az õszi szél, beletúr gyér hajamba,
Átfújja elgyötört testemet, - korbácsolja.
Fázom, összevonom kabátom a testemen,
Fölnézek az Égre, fellegek versengenek.
Ültembõl felállok, tovább megyek, - merengek,
Arcomba bogarak, szikrázó homokszemek.
Testemnek ütköznek, ám kínt okozva fájón,
Hulló satnya falevelek, tört gallyszilánkok.
Fájdalmat érzek, piszkál a nem kért egyebek,
Üzenetet nem hoznak, - sárga falevelek.
Nekem nem, de másoknak sem, vagy tévedek?
Eljött, itt van az õsz, akit nem kért senki sem."
|
|
|
|
| |
"Büszke lehetsz magadra, hiszen magyar vagy,
E nagy világnak tehetséges embere.
Felemelheted, - tartsd fenn magasan fejed,
Boldogan, vidáman, önfeledt mosollyal."
|
|
|
|
| |
"Boldoggá lettem, - általad, miattad Életem.
Nagyon, de mennyire nagyon, hidd el ezt énnekem.
Megértelek, amiket írtál komolyan veszem,
Azt is gondolhatod, komolyan veszlek Tégedet.
Elhiszek neked mindent, amit írsz, - Egyetlenem."
|
|
|
|
| |
"Legyen szép, s nyugodt az éjszakád,
Mosolyogjon rád fenn a vén Hold,
Szemed ragyogjon, mint a csillag,
Örökké süssön reád a Nap.
Fényezze, s aranyozza be
Vágyaktól viruló arcodat.
Álmodjál szépeket királylány,
Jó éjt kívánok szeretettel!
Aki vagyok, - a Te kedvesed."
|
|
|
|
| |
"Már régen láttalak Szülõföldem,
Emlékeimben is veled ébredek.
Elõttem lebeg romantikus képed,
Termõföldet tartó kecses lényed.
Reád gondolok, rólad álmodom,
Kósza emlékeimben kutatok.
Álmok, illúziók jönnek létre,
Írt hoznak vágyakozó lelkemre.
Téged látlak mindig magam elõtt,
Varázslatos színekbe öltözõt.
Érzem simogatón lágy sóhajod,
Nem felejtem mámorító csókod."
|
|
|
|
| |
"Találjon Rád most a szerelem,
Bódítson érzéki dallama,
Selymesen lágy zenéje
Gyöngéden öleljen át, Téged!
Kívánom, hogy valóság legyen,
Boldog légy kérlek, - ámde velem!
Karomba zárlak, ajkunk forrón,
Szenvedéllyel tapad a vágytól."
|
|
|
|
| |
"Szemeid a Kék-tavak egyike, amelyekben úszni, és bennük elmerülni, oly végzetes."
|
|
|
|
| |
"Régen láttam anyámat, nagyon rég
Nem tudhatom, hogy vajon él e még.
Szeretem nagyon, mert enyém szegény,
Én ifjú, de árva szegény legény,
Vajon villan e lágy mosoly ajkán,
Mint egykor zsenge fiatal lánykán.
Vajh, gondol e rám egyetlen anyám,
Nem hinném, mert távol van a tanyám."
|
|
|
|
| |
"Drága szülém Dadám, mennyire hiányzol.
Olyan nagyon imádlak! Tán, - mert öregszem?
Látni foglak mielõbb, mert bízom benne.
Remélem, látlak még ugye Szülõföldem?
Hiszen rövidesen már Hatvanöt leszek.
Édes-kedves, származásomnak kegyhelye,
Anyámnak altató bölcsõje, és nekem.
Csodás életem útja, - innen indult el."
|
|
|
|
| |
"Ó, mily messze vagy tõlem,
Mosolyod, sóhajod keresem.
Vágyom csilingelõ hangod,
Ajkamra, mámorító csókod.
Ölelj meg, édes Katicám,
Szeress engem igazán.
Éltessen ez édes érzés,
Te drága, - jó Teremtés.
|
|
|
|
|
|
|
