|
|
| |
"Ó, édes hitvesem, hiányzol énnekem,
Te légy az esti énekem.
Szerelmem oltárán mámorító virágom.
Melynek illata csukja le szemem.
Engedd, hogy fürödjem szemed kékjében,
Hogy megifjodjon testem szelíd medrében.
Érezzem azt, hogy nem feledsz,
Mert forró szívedben meglelhetsz."
|
|
|
|
| |
"Itt van az õsz, hullnak a falevelek,
Csak a test didereg, a szív melegebb.
Fázom, jöjj közelebb - hadd ölellek át,
Szorosan ölelj, hogy érezzük egymást."
|
|
|
|
| |
"Felejthetetlen idõk, - gyermekévek
Merre vagytok, tõlem hová tüntetek.
Ti maradandóan élmény dús napok,
A nem ködösíthetõ pillanatok.
Tovarepültetek már, - tudom - sajnos,
Utol érni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, szavam halljátok,
Hogy véletek majd vigasztalódhatok."
|
|
|
|
| |
"Anyánk is üzeni néked,
Szívleld meg ezen intelmet.
Maradj nekünk szép reményünk,
Segítõ drága testvérünk.
Hidd el ezt szépen jó öcsém,
E tanács nem csak szóbeszéd.
Fogadd tõlem, szépen kérlek,
Az Isten is megáld érte."
|
|
|
|
| |
"Szeretlek, imádlak, vagy Te mindenem,
Amit szívem diktál, leírni nem lehet.
Ez imádatokat hallani, - Tõled, - Hozzád,
Elönt az égetõn perzselõ vágy."
|
|
|
|
| |
"Gyermekem szendereg ágyában csendesen,
Ajkán az édes álom méze csurran szertelen.
Orcájára hamvas mosoly ad apró dombocskát.
Imigyen alussza gyermekem álmát.
Ó, mily édes, mily tündér e gyermek,
Tudom, hisz' "mondják" idegen szemek.
Ha ébredezik, nem sír, vidáman nevet,
Gõgicsélve emel ajkamhoz pöttömnyi kezet."
|
|
|
|
| |
"Megszólal az égi szerenád,
Angyalok játszanak a hárfán.
Szívünkben Szeretet, - Béke!
Dicsõség magasságban, - Istennek!"
|
|
|
|
| |
"Hull a pelyhes hó, szürke még az Ég,
Csend van mindenütt, a Táj is alélt.
Szívünk úgy örül, és lelkünk remél,
Úr-Jézus születése éjjelén."
|
|
|
|
| |
"Mama Köszönöm Neked, mert életet adtál nekem.
Köszönöm, mert felneveltél, hogy ember lett belõlem.
Köszönöm azt is, mert mindig óvtál a nyárban, télben,
Féltõ gonddal vigyáztál, hogy engem baj ne érjen."
Itt vagyok magamban, Tõled távoli messzeségben.
Ámde közelséged, aggodalmad-figyelmed érzem.
Hálát adok Istennek, mert nekem Te, - mindig vagy!
Szeretõ szívedet érzem, és anyai oltalmad"
|
|
|
|
| |
"Szeress engem jóságos szíveddel,
Szeress tiszta, szépséges lelkeddel.
Simogass áldást hozó kezeddel,
Szédíts csak el, forró szerelmeddel.
Ölelj mindig kéjt súgó daloddal,
A hûséges játszi két karoddal,
Melyekkel magadhoz ölelsz engem.
Soha ne hagyj el, meg ne tedd velem."
|
|
|
|
|
|
|
