|
|
|
|
"Ó, mily messze vagy tõlem,
Mosolyod, sóhajod keresem.
Vágyom csilingelõ hangod,
Ajkamra, mámorító csókod.
Ölelj meg, édes Katicám,
Szeress engem igazán.
Éltessen ez édes érzés,
Te drága, - jó Teremtés.
|
|
|
|
|
|
"Ó, édes hitvesem, hiányzol énnekem,
Te légy az esti énekem.
Szerelmem oltárán mámorító virágom.
Melynek illata csukja le szemem.
Engedd, hogy fürödjem szemed kékjében,
Hogy megifjodjon testem szelíd medrében.
Érezzem azt, hogy nem feledsz,
Mert forró szívedben meglelhetsz."
|
|
|
|
|
|
"Itt van az õsz, hullnak a falevelek,
Csak a test didereg, a szív melegebb.
Fázom, jöjj közelebb - hadd ölellek át,
Szorosan ölelj, hogy érezzük egymást."
|
|
|
|
|
|
"Felejthetetlen idõk, - gyermekévek
Merre vagytok, tõlem hová tüntetek.
Ti maradandóan élmény dús napok,
A nem ködösíthetõ pillanatok.
Tovarepültetek már, - tudom - sajnos,
Utol érni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, szavam halljátok,
Hogy véletek majd vigasztalódhatok."
|
|
|
|
|
|
"Anyánk is üzeni néked,
Szívleld meg ezen intelmet.
Maradj nekünk szép reményünk,
Segítõ drága testvérünk.
Hidd el ezt szépen jó öcsém,
E tanács nem csak szóbeszéd.
Fogadd tõlem, szépen kérlek,
Az Isten is megáld érte."
|
|
|
|
|
|
"Szeretlek, imádlak, vagy Te mindenem,
Amit szívem diktál, leírni nem lehet.
Ez imádatokat hallani, - Tõled, - Hozzád,
Elönt az égetõn perzselõ vágy."
|
|
|
|
|
|
"Gyermekem szendereg ágyában csendesen,
Ajkán az édes álom méze csurran szertelen.
Orcájára hamvas mosoly ad apró dombocskát.
Imigyen alussza gyermekem álmát.
Ó, mily édes, mily tündér e gyermek,
Tudom, hisz' "mondják" idegen szemek.
Ha ébredezik, nem sír, vidáman nevet,
Gõgicsélve emel ajkamhoz pöttömnyi kezet."
|
|
|
|
|
|
A nõi lélek érzékeny, - sérteni, megbántani nem kell!
|
|
|
|
|
|
Minden emberben van szépség, csak éppen tudni kell észrevenni, hogy mi az benne, amiért szép.
|
|
|
|
|
|
Alantas magatartásod miatt, ne áldozd fel a családod jövõjét, boldogságát!
|
|
|
|
|
|
|
